Latin társastáncok

Az erőt az életörömöt, a szenvedélyt fejezik ki. A latin táncok legjellegzetesebb mozgásformája a csípőmozgás. A standard táncokhoz képest a kar- és testmozgások kifejezőbbek.

CHA – CHA – CHA

A Cha – cha – cha egy mesterségesen létrehozott tánc, a Rumba és Mambo egyik változata. Úgy, mint a Mambo, a cha – cha – cha is egy zenei forma is. A tánc először Észak – Amerikát hódította meg, ahol az ötvenes évek elején a legkedveltebb divattánccá vált. Sikere a mai napig töretlen, a legkedveltebb táncok közé tartozik. A zene gyors, temperamentumos, kacér, szemtelen, szaggatott. A táncosok is vidáman, játékosan flörtölnek egymással. A Cha – cha – cha sosem komoly, mindig csintalan, szemtelen, pajkos.

Részletesebben itt

SAMBA

A szó az afrikai “semba” szóból ered, s különféle csípőmozgásokat jelöltek vele. A rabszolga-kereskedés folytán jutottak el az afrikai népi táncok Dél – Amerikába. Az egyik ilyen népi körtánc, a “Samba de moro” tekinthető a mai Samba elődjének. Magával ragadó, közepesen gyors, könnyed, gondtalan tánc, gondoljunk a rio-i karnevál hullámzó vidámságára, kirobbanó életörömére. A Sambában az európai stílusra jellemző, teret betöltő tánc keveredik az afrikai stílus egyhelyben táncolt, “testből áradó” táncával.

Részletesebben itt

RUMBA

A Rumba eredetileg több kubai páros tánc gyűjtőneve volt. A szó jelentése: ünnep és tánc. Testvértánca a XIX. században kialakult Habanera. Mint szalontánc, a 30-as évek Amerikájában, New Yorkban tűnt fel. Az első rumba sláger a “The Peanut Vendor” című dal volt. A Rumba táncos karakterét az erotikus játék, az izzó szerelmi versengés jellemzi. A nemek párbeszédében a nő ingadozik az odaadás és az elutasítás között, a férfi a vonzódás és a függetlenség között.

Részletesebben itt

JIVE

A Jive ma nemzetközileg elfogadott elnevezése annak a táncnak, amelynek sokféle, egymással rokonságban álló afro-amerikai elődje volt. Ezekhez tartoztak a harmincas évek elején a Lindy Hop, a Blues és a Swing, a negyvenes években a Boogie, a Jitterbug és a Bebop, az ötvenes években a Rock’n’Roll. Ezekre a táncformákra jellemző volt, s még ma is az, a táncra ösztöntő zene, amely ritmikus hangsúlyozásával bűvöletébe vont és von fiatalt és időset egyaránt. A jive a fenti táncok szalonképes formája, melyet angol tánctanárok hoztak létre, lassabb zenét és elegánsabb, de mégis élénk, mozgalmas mozdulatokat használva.

Részletesebben itt

PASO DOBLE

Spanyol eredetű tánc, melyet mars zenére táncoltak. Spanyolországban ezt a táncot nem táncolták tánctermekben, inkább csak színpadon. A Paso Doble mai formája Franciaországban alakult ki, ahol először főleg táncművészek táncolták színpadon. Méltóságos, fennhéjazó, lendületes, energikus, kemény, mars-szerű. A Paso Doble táncos jellegét a bikaviadal-motívum határozza meg. A férfitól, mint a torreádortól elvárják a csaknem elbizakodott büszkeséget, a merész elszántságot és az eleganciát. A tánchoz nagy fegyelem, ünnepélyes méltóság, tűz és elfojtott önuralom szükséges.

Részletesebben itt